A kosara üres
Az Úr biztatására Gedeon oltárt épített és áldozatot mutatott be. Isten látta benne a lehetőséget és átalakította: alkalmassá vált a cselekvésre és békességet kapott. Nem elméleteket kell gyártani, hanem feladatokat kell teljesíteni (lásd a missziói parancsban is), de ebben a közvetlen környezet a család az első lépés – figyelmeztet a szerző. Ott kell lebontani a hamis bálványoltárokat. Nem egyszerű és könnyű a mai világban a bálványrombolás, de ez a feladat. Magunkon kell kezdeni, és ennek meg kell látszani az életünkön. „Van-e bátorságunk ma szembeszállni a sok-sok vallásosnak mondott semmivel?” – teszi fel a kérdést Sándor Endre.
A kánaáni törvények szerint Gedeonnak bűnhődnie kellett volna a Baál oltár lerombolásáért és a kivágott szent fa helyén az áldozat bemutatásáért. Gedeon bátran szembeszállt a bálvánnyal, a „semmivel”. Van-e bátorságunk ma szembeszállni a sok-sok vallásosnak mondott semmivel? – teszi fel a kérdést az író.
Gedeon küldetési történetében fontos momentum, hogy szeretne még egy „ráadás” biztosítékot nyerni: erről szól a gyapjúfürt története. Jellemző lehet ez a mi életünkre is, de egyúttal példa és biztatás lehet, hogy ha még mindig bizonytalanok vagyunk, mi is merjük „kitenni a gyapjúnkat” – Isten nem haragszik ezért! A megerősítés azután tovább lendíti és vezeti küldetésében, de – számunkra is - fontos, hogy a jel elnyerése engedelmességet és szerénységet is eredményezzen. Ez számunkra is igaz. Érdekes momentum az ellenséges katona álma általi segítség, ami azt üzeni, hogy isten titokzatos módon álom által is segíthet.
Gedeon engedelmes volt, példaképpé vált, tekintélyt szerzett. Hogyan állunk mi ezzel? Merjük-e, tudjuk-e mozgósítani a ránk bízott gyülekezetet? Gedeon harcainak sikerében az engedelmesség és a bölcsesség egyaránt szerepet játszott, de a mai szemlélettel kíméletlen módszereket is fel kellett vállalnia. Gedeon azonban ezekben a helyzetekben is tudott bölcsen reagálni, egyedül Istenre figyelni, és csak neki adni dicsőséget. A harcokban el lehet fáradni, és ilyenkor rosszul esik, ha nincs együttérzés és segítség. Ezt a helyzetet, a midjániták érzéketlenségét, hamis biztonságát Isten megbüntette, és ebben Gedeont is felhasználta. Bizonyára nem olvassuk jó érzéssel ezeket a sorokat, melyek az ószövetségi vérbosszú hangulatát idézik, de mindjárt utána arra kell figyelnünk, hogy Gedeon nemet tud mondani az izraeliek jutalom-ajándékára: elhárítja az uralkodás lehetőségét, és az Úrnak adja a dicsőséget – mondván: „Az Úr uralkodjék rajtatok!” Az uralkodás lehetőségét nem vette igénybe, de egy másik csapdától nem tudott megmenekülni Gedeon: az emberi életek árán megszerzett vagyonnak nem tudott ellenállni, és ezzel bűnbe sodorta nemcsak magát, hanem Izráelt is. Az arany emlékmű hamisan képviselte az Úr tetteire való emlékezést, mert Isten parancsát szegték meg ezzel. Az ember gyarlóságának mindannyiunkat veszélyeztető következménye áll előttünk. Gedeon eszköz volt az Úr kezében, aki által szabadulást szerez népének, de a szabadulás, a béke ott nem végleges, nem örök. Isten kegyelme még ezek után is megjutalmazza szolgálatáért: békésséget talált élete hátralevő idejére. Gedeon élete arra mutat, hogy az Úr által kiválasztott, segítségével győzelmet aratni kész ember is bűneset utáni ember.
Sándor Endre könyve arra biztatja az olvasót, hogy lehet és szabad jeleket kérni és várni Istentől életünk, szolgálatunk nehéz döntési helyzeteiben, és hogy ezeket nyitott szívvel és engedelmes lélekkel kell elfogadni. Isten tud bátorságot, bölcsességet ajándékozni azoknak, akik ezt bizalommal kérik, és hálával meg tudják köszönni. Mindezek mellett arra a reális veszélyre is rámutat a történet, hogy a bűnre való hajlam a győzelmek mellett is az életünk része, ami ellen alázattal és folyamatos Szentlélek segítség-kéréssel kell védekeznünk. Bátran merjük „kitenni a gyapjúnkat” és tanácsot, útmutatást, megerősítést kérni nehéz vagy bizonytalan élethelyzeteinkben, kísértéseink között, fontos döntéseink előtt. Ne csüggedjünk el, ha felismerjük hiányosságainkat, ha kudarccal vagy csalódással szembesülünk, és fogadjuk el ezeket is Istentől, tudva, hogy bocsánatában, gondviselésében bízhatunk.
Kívánom, hogy Gedeon történetének olvasása közben erősödjön meg kiválasztottság- és felelősségérzetünk presbiteri szolgálatunkban: így válhassunk bizonyságtevő hősökké, s közben növekedjen hálánk Isten eddig is megtapasztalt kegyelme iránt
Dr. Tóth János
Megjelent a Presbiter folyóirat 2022. november–december havi számában
* Sándor Endre: Kiteszek egy fürt gyapjút. Gedeon élete és üzenete (Kálvin Kiadó, 2007)
