A 72 tanulmány négy fő fejezeten belül tagolódik. Az általános homiletikai alapelveket taglaló szakaszt (a könyv 35%-a) az úgynevezett materiális homiletika követi (25%), ezt pedig az ünnepek, kázusok és különböző alkalmak homiletikuma (33%), végezetül egy részletes textuárium áll a prédikátorok rendelkezésére. Habár a kézikönyv a szerzőknek kiküldött felkérés alapján is a gyakorlati hasznosság elvét kívánta előtérbe helyezni, a szerkesztőbizottság elengedhetetlennek tartotta, hogy előbb teológiai-elméleti megalapozást kapjon a szakkönyv. Ez az első fejezet megkapta azt a mélységet, amire aztán a többi rész biztonsággal ráépülhetett, ugyanakkor nyelvezetét tekintve nem csak a „szakmabelieket” célozza meg. Az itt olvasható legalapvetőbb homiletikai ismeretek az úgynevezett „laikusok”’ számára is jól követhetőek és kifejezetten hasznos tudást tartalmaznak.

A következő fejezet a bibliai irodalom különböző műfajait segít értelmezni, kezdve a teremtéstörténet mitikus nyelvezetétől el egészen a Jelenések könyve apokaliptikus műfajáig 16 tanulmányban. Ezek a tanulmányok az egyes iratcso-portok teológiai súlypontjai mellett a prédikáció üzenetközpontú jellegét figye-lembe véve arra fókuszálnak, hogy egy mai prédikátor határozott útmutatást kapjon akár a Zsoltárok könyve, akár a Zsidókhoz írt levél adja a textust.
A kézikönyv nagy értéke, hogy az elméleti és a bibliai irodalmat érintő kér-dések mellett a III. és a IV. fejezetben is figyelmet szentel az egyházi év ünnep-köreinek. Az egyházi év és a különböző – gyülekezeti és gyülekezeten kívüli  kázusokon túl tanulmányok sora foglalkozik részletesen különböző kontextu-sokban elhangzó prédikációkkal. Csak ízelítőül néhány a kontextusok közül: prédikáció egyetemisták, iskolások, betegek, katonák, fogvatartottak, alkoholbe-tegek, drogbetegek, hajléktalanok stb. előtt. A tanulmányok természetesen fog-lalkoznak a közélet által megteremtett szituációkban – például: nemzeti ünnepen – elhangzó prédikációkkal. Végezetül pedig a 21. század által előidézett jelenkori kontextusokra is tekintettel van a kézikönyv, Mai kihívások címen. A hosszú előkészület egyetlen haszna talán az lehet, hogy a kötetbe többek között beke-rülhetett az online térben való prédikálás is. A kötet végén egy részletes textuárium három rendezési szempont – alkalmak, egyházi év és perikóparend – alapján is segíti az igehirdetőket.

A kötet előnyei közé egyértelműen ugyanaz sorolható, mint a hiányosságai közé. Ahogy már írtam, a kötetet 45 szerző 72 tanulmánya alkotja. A 45 – nem csupán anyaországi, de külhoni – szerző olyan széleskörű és több szempontú homiletikai rálátást biztosít a kötetben, amire talán magyar nyelven nem is akadt eddig példa, legalább is a prédikálás területén bizonyosan nem. A kézikönyv hiányosságait is ugyanezen tény adja. 45 szerző nem tud egységes koncepcióban alkotni, ennek elvárása valószínűleg irreális is lett volna. A legelső lépésekben el kellett már dönteni azt, hogy melyik szerkesztési koncepció hordoz nagyobb hasznot a kötet céljainak elérése érdekében. Végül is a sokszerzős verziót támo-gattuk a néhány szerzős koncepcióval szemben. Bízunk benne, hogy az olvasó-közönség is megtalálja a kötet ebből fakadó értékeit. A sokszerzős változat a kötetbe befogadható leütésmennyiséget is meghatározta. Szerkesztői koncepció alapján igyekeztünk súlyozni és előre megadni a szerzőknek az elvárt leütésszámot tanulmányaikban. Többnyire ezt sikerült is megtartatni. A Kálvin Kiadó rugalmassága pedig elbírta azt, ahol nem. Nagy kérdés volt még egy lehetséges példatár elkészítése is, de könyvészeti szempontból ez egy ilyen volumenű kötetnél kivitelezhetetlen lett volna. Az ötlet érdemes arra, hogy a jövőben erre alkalmas megoldást találjunk, de ez a kézikönyv elméleti könyvként igyekszik minél gyakorlatiasabb tudást biztosítani az olvasó számára.

Ahogy korábban már jeleztem, a kötet célközönsége nem csupán a gyakorló vagy éppen az iskolapadban az ige hirdetésére felkészülő prédikátorok, hanem a prédikálásra nyitott és érdeklődő szolgatársaink sora. Nem alkalmas ez a szó, de a laikus igehirdetés irányába is jelentős lépést tett egyházunk azzal, hogy ezt a kötetet megjelentette.

Végül, de nem utolsósorban pedig köszönet illeti a Kiadót is, amely egy ilyen 600 oldalas opust a mai könyvárak tekintetében ilyen alacsony áron tud a nagyközönség elé tárni.

Jó szívvel bátorítom e sorok olvasóját, hogy szerezze be ezt a kézikönyvet és annak elolvasása után vegye fel a kapcsolatot a szerkesztőkkel, vagy akár a tanulmányok szerzőivel és visszajelzéseivel segítse elő más, a prédikálás területén hiánypótló kötetek megjelentetését.

Dr. Literáty Zoltán

* A kötet megjelenése sajnos olyan hosszú ideig eltartott, hogy a 45 szerző közül hárman már nem foghatták azt a kezükbe.

A cikk nyomtatásban az Igazság és Élet folyóirat 2021/4. számában (15. évfolyam) jelent meg.

1980­ban jelent meg utoljára Hirdesd az igét! (3) címmel hasonló kötet Adorján József szerkesztésében. A most megjelent kiadvány történelmi kontextusa egészen eltér a korábbitól, azonban közös a két kiadványban az igehirdetőket is bénító társadalmi fásultság, melyet egykor a diktatúra okozta, Istentől való elidegenedés, napjainkban pedig a COVID–19 járvány következtében megváltozott egyházi élet okoz. A kontextusvizsgálatnál nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a 2021­es esztendő Ravasz László püspökké választásának centenáriuma. Minden, ami a magyar református igehirdetésről elmondható, Ravasz László életművében benne foglaltatik. Minden korábbi homiletikai tradíció az ő munkásságában duzzadt olyan folyóvá, amely a mai napig öntözi, táplálja a református igehirdetői gyakorlatot. Ezért is tekinthető a Ravasz­életműért való hálaadásnak a centenáriumon megjelent kötet.

A kötet szerkesztője Dr. Fekete Károly (1960–) egyetemi tanár, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Dr. Literáty Zoltán (1976–) református lelkipásztor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának docense, valamint Dr. Steinbach József (1964–), a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. A kötet tanulmányait negyvennégy szerző jegyzi, mind az akadémiai és a gyülekezeti világ, mind a társadalmi missziókban szolgáló lelkipásztorok képviseltetik magukat. A kötet tartalmaz néhány olyan tanulmányt is, melyet az elmúlt években elhunyt református lelkipásztorok, teológiai tanárok jegyeznek. Nagy István (1930–2015) egykori budapesti teológiaprofesszor a prédikációra való készülésről és a kazuáliák homiletikumáról szóló tanulmá­nyokkal gazdagítja a kötetet. Szűcs Ferenc (1936–2021) néhai budapesti professzor az írásmagyarázat református alapelveiről, Cseri Kálmán (1939–2017) egykori pasaréti lelkipásztor pedig a temetési prédikációról osztja meg gon­dolatait.

A kötet szerkezetén végigtekintve valósággá lesz Karl Barth iránymutató gondolata, miszerint „a teológiában minden a prédikáció készítésért történik”, (4) hiszen a kötet három fő része a teológia minden területével és számos társadalomtudománnyal párbeszédet folytat. Az Általános homiletika rész, felhasználva a nyelvtudomány, a hermeneutika, az esztétika, a nyelvfilozófia kutatási eredményeit, igyekszik meghatározni a prédikáció célját (Kádár Ferenc), elhelyezni a ma igehirdetését a közelmúlt homiletikai tendenciái között (Literáty Zoltán), majd számba veszi a különböző homiletikai műfajokat (Steinbach József), valamint a prédikáció antropológiai alapjait (Németh Dávid) keretezi.

A Materiális homiletika fejezet, felhasználva az egzegézis, a bibliai teológia és a vallástudomány kutatási eredményeit, rövid betekintést ad a bibliai narratívákba. Karasszon István az őstörténetek, Fodor Ferenc a patriarcha­történetek, Marjovszky Tibor a pusztai vándorlás, Zsengellér József pedig Izrael történetének homiletikumáról ad közre tanulmányt. Az evangéliumok homiletikumát nem egyes könyvenként, hanem műfajonként tárgyalja a kötet. Rudolf Bohren (1920–2010) megjegyzi, (5) hogy forma és tartalom elválaszthatatlanul összetartozik mind a bibliai narratívában, mind a prédikációban, így az igehirdetésre való készülés távlatában is hasznos, amikép­ pen Jézus tanításáról Kókai­Nagy Viktor, Jézus példázatairól Kozma Zsolt, Jézus csodatörténeteiről Bekő István Márton, Jézus születés­, szenvedés­ és feltámadástörténetéről pedig Balla Péter értekezik.

A harmadik rész Ünnepek, kázusok, alkalmak címmel a nem klasszikus úr­ napi igehirdetői szituációkat szedi csokorba. Az egyházi év ünnepein (Görözdi Zsolt, Fekete Károly, Kádár Ferenc), a kazuális szolgálatokon (Bogárdi Szabó István, Szarka Miklós), a gyülekezeti és egyéb ünnepségeken elhangzó prédi­kációkat kutató (Gaál Sándor, Hős Csaba, Steinbach József) tanulmányokat olvashatunk.
A harmadik rész bátran vallja, hogy az igehirdetés az egyház élettevékenysége, s így Isten Igéje nem maradhat néma sem az alkoholbetegek között (Németh Dávid), sem a kallódó ifjak között (Erdős Eszter), sem hajléktalan emberek előtt (Márkus Gábor), sem kórházban (Gál Judit), sem börtönben (Kaszó Gyula), sem katonák között (Sajtos Szilárd). Az igehirdetőnek a hall­gató világát legalább olyan jól kell ismernie, mint a Biblia világát. A kötetben megjelent írások rövid betekintéseket adnak ezekről a kontextuális igehirdetői szituációkról, melyek különösen is nagy segítséget nyújtanak egy­-egy nem mindennapi szolgálat előtt.
A harmadik rész a prédikáció mai kihívásaival zárul. A Ravasz László által is gyakorolt rádiós szolgálatokról Fekete Ágnes, a televíziós megjelenésekről Bella Violetta, míg a változó életforma és életmód okozta kihívásokról Lovas András tanulmányát olvashatjuk. A kötet textuáriummal és perikóparenddel zárul. Mivel a 2021­ben megjelent énekeskönyv törzsanyaga az egyházi év szerint tagozódik, a kézikönyvet és az énekeskönyvet követve esély nyílhat arra, hogy az elkövetkezendő években a református egyház istentiszteleti és igehirdetési gyakorlatában nagyobb hangsúlyt kapjon az egyházi év.
A terjedelmi korlát nem teszi lehetővé, hogy az egész kötetet tanulmányról tanulmányra értékeljük, ezért csupán három olyan írást emelünk ki, melyek mondanivalója és relevanciája túlmutat a kötet keretein, s amelyek talán a leginkább felkeltik a vágyat az olvasóban a kézikönyvvel való ismerkedésre.

Visky András a Prédikáció és művészet kapcsolatáról gondolkodva kifejti, hogy az igehirdetés a nyelv határáig juttatja el a beszédet és a beszélőt, mert a valódi megértés túllép a nyelven. A prédikáció elsőrendűen nem írásértelmezés, hanem Szótörténés (Gerhard Ebeling), mert a Szentlélek Krisztust hoz­zánk közéllévőként tanúsítja (148.). „A prédikáció nem a szövegértelmezés nyilvános gimnasztikája, nem valamiféle kiváló teljesítmény, hanem a meg­ váltás alapító tette, végrehajtójával és beteljesítőjével végbement és történő találkozásról való nyilvános tanúságtétel.” (153.) Az evangéliumi történetek kilépnek a nyelvből, áttörik a nyelv sokszor rabságnak tűnő határát, létezésünk egészét hatják át. „Az igehirdetés kiűzetés az uralmi struktúra álparadicsomából, és a mezítelenségünk felismerése, majd pedig fölöltöztetésünk egyszerre privát és látványos csodája, azokba a hozzánk illő ruhákba, amiket maga a kegyelmes Isten készített el nekünk.” (149.) A prédikáció egy lehetetlen lehetőség a valóság határán.

Fekete Károly tanulmánya A mennybemenetel ünnepének homiletikumáról azért követel fokozott figyelmet, mert a húsvét utáni negyvenedik nap méltatlanul elhanyagolt a református gyülekezeti gyakorlatban, pedig Fekete Károly szerint mind a református úrvacsoratan, mind Krisztus kettős természete és közbenjárói tiszte, valamint a Szentlélek jelentősége a mennybemenetel tük­ rében érthető meg igazán. Mivel a menny nem földrajzi hely, hanem állapot, így áldozócsütörtök nem az Istentől való távolság, hanem az Istennel való együttlét perspektíváját hordozza. Krisztus uralmi területének kiterjesztése nemcsak az emberi szív, hanem az egész kozmosz felett. Krisztus megbékél­ tető ereje összekapcsolta a látható és láthatatlan világot, így van kapcsolat Isten és ember között. Miután hármas tisztét elvégezte a földön, a mennyben tökéletességre viszi, hogy papként esedezzék érettünk, prófétaként Szentlelke által tanítsa a népeket, királyként kegyelmi ajándékokat osztogat katonáinak (401.). Mivel távozóban megáldotta tanítványait, a betegeket gyógyító, szegekkel megsebzett áldó krisztusi kezek árnyékában folyik a földi élet (401.). Áldozócsütörtök teológiai gazdagságát bátran kellene proklamálnia a prédikátoroknak.

Literáty Zoltán Prédikáció az online térben című tanulmánya bizonyá­ra egyfajta történelmi emlék lesz az elkövetkezendő generációk szamara a 2020–2021­es év történéseiről. Míg a 2019-­es Doktorok Kollégiuma Gyakorlati Teológiai Szekciójának ülésén még senki sem gondolta relevánsnak a virtuális prédikáció kérdését, 2021 végén már majdnem minden gyakorló lelki­ pásztor szerzett valamilyen tapasztalatot erről az új formáról. Literáty Zoltán alapvetése, hogy amiképpen Ravasz László élt a kommunikációs forradalom hozta újításokkal, mi sem tehetünk másképpen, azonban rengeteg gyakorlati kérdést vet fel az közvetített igehirdetés. A forma, minőség, hossz, elérhetőség kérdésén túl nem világos az online prédikálás hosszútávú gyülekezeti hatása sem. A Literáty Zoltán által feltett kérdésekre bizonyára a jövő egyháza felel majd.

Az Igehirdetők kézikönyve egy járvány után ébredező, Ravasz László homiletikai örökségéért hálát adó, s Krisztus jövőjébe tekintő református egyháznak szól. Hatszáz oldalon keresztül tanítja olvasóját a református akadémiai világ s gyakorló lelkipásztorok hada, hogy minél többen, teológiai képesítéstől függetlenül meghallják a felszólítást: „Hirdesd az Igét!” (2Tim 4,2).

1 ZsindelynÉ Tüdős Klára: Arcképek, Budapest, 1978, 67.
2 A Második Helvét Hitvallás, ford. Buzogány Dezső, Budapest, Kálvin Kiadó, 2017.
3 AdorjÁn József, et al (szerk.): „Hirdesd az igét!” Igehirdetők kézikönyve, Budapest, A Magyar­ országi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1980.
4 BArth, Karl: Homiletics, Louisville, Kentucky, Westminister John Knox Press, 1991, 17.
5 Bohren, Rudolf: Az igehirdetés mint szenvedély, Pápa, Dunántúli Református Egyházkerü­ let, 2020. 143.

Tikász Ábel

Megjelent a Collegium Doctorum. Magyar Református Teológia 2021/2. (17. évfolyam) számában.