Kármán Tibor naplóformában megírt kiskönyve Dinyóról és barátairól szól, akiknek teljesen megváltozik az életük, amikor egy lelkész érkezik szürke kis falujukba, s megdöbbenve figyelik, ahogy a Tiszteletes beáll hozzájuk focizni. Kárpáti Kristóf, apukájától kapott becenevén Dinyó úgy dönt, mindent, ami ennek hatására történt fiatal kis életükben, naplóba foglal.

Március 21-én Dinyó a templomudvarban focizgat barátjával, Lapáttal, mint mindig. A szép tavaszi délutánon a nap már elindult lefelé, Lapát is hazament. Dinyó egymaga érintőzik a templomfalon, így gyakorolva a labdaátvételt. Képzeletben egy rajongókkal megtelt futballstadionban játszik épp, amikor a fél hatos távolsági busz zaja és az erős gázolajszag kizökkenti álomvilágából. Ideje hazamenni. Rendszerint ezzel a busszal érkezik haza az idős lelkész, aki rossz néven veszi, ha a templomudvarban játszanak a focipálya helyett. Dinyó meglepetésére azonban nem az öreg Bordás, hanem egy fiatal, fürge, bőröndös férfi lépdel felé: Borostyán Bernát református lelkipásztor. Gyors bemutatkozás és néhány udvarias szó után az ifjú lelkész már a labdával zsonglőrködik, ahogy ő nevezi: „a gömbölyű ördöggel”.

Dinyó este mindent elmesél otthon, és másnap már az egész suli tud a focizó papról. Délután pedig az egész csapat ott gyülekezik a templomkertben, hitetlenkedve bár, de izgatottan várva a lelkész felbukkanását…

És hogy mi történik ezután? Megtudhatjátok, ha kézbe veszitek ezt a kis könyvet, amely 132 oldalon mesél nektek barátságról, tiszteletről, emberi értékekről, Istenről és természetesen a fociról.

Szabados Orsolya
Reformátusok Lapja 2012. március 4.

Nagy álma, hogy egyszer igazi focipálya legyen a faluban, ahol ideális körülmények között készülhet a fiúkkal a következő hazai meccsre. A pálya egyelőre azonban gizgazos birkalegelő, a csapat is csak akkor jön össze „edzeni”, ha éppen nincs jobb dolguk. Pedig a régi szép időkben minden másként volt, jól emlékszik erre Kristóf apja, aki valaha nagy spíler volt (legalábbis ezt állítja magáról), mára csupán a sörhasán feszülő tréningruha és kifinomult hozzáértése emlékeztet sportolói múltjára.

A falusi állóvizet Borostyán Bernát érkezése kavarja fel. A messziről jött lelkipásztor rejtélyes múltja sokakat lázba hoz. Kristófot például az érdekli legjobban, hogyan lehetséges, hogy egy atya, bocsánat tiszteletes ilyen jól tud bánni a lasztival?! Amikor elmeséli a fiúknak, kivel találkozott, barátai hitetlenkedve fogadják a hírt. Persze, hogy kíváncsiak ők is a csodapapra, délután már mindannyian a templomkertben nyüzsögnek. Bernát tiszteletes kapva kap az alkalmon, hiszen ő pont ezért jött ide, hogy egybegyűjtse a nyájat, s ha ehhez focicsapatot kell kovácsolnia a fiúkból, akkor egye fene, vállalja a kihívást. Bivalyoson hamarosan összefog a falu apraja-nagyja, és elkezdik felújítani a pályát, közben a fiúk is edzenek, hogy a következő szezonban benevezhessenek a serdülő bajnokságba.

Kalmár Tibor ifjúsági regénye Kristóf naplója. A naplóforma több szempontból kiváló megoldás – az egyes számú elbeszélést még személyesebbé teszi ez az intim irodalmi forma. A nagyobb fejezetek helyett kisebb adagokban haladva a nehezebben olvasó kamasz is könnyebben ráérez az olvasás ízére, hogy aztán a könyv a kezében ragadjon, amihez nagyban hozzájárul a sodró történetmesélés, a fiúk gazdag és humoros jellemábrázolása, valamint a fedhetetlen kalandok. Az irodalmi-esztétikai élményt Baranyai András szórakoztató illusztrációi teszik teljessé. A könyvet végigkísérő rajzok nemcsak a diákok, de a kamaszlelkű, focirajongó apák (és anyák) arcára is mosolyt csalnak.

Pompor Zoltán
Könyvhét 2012/2. szám

 

A kamaszkor az az időszak, amikor a korábban istenített szülők helyét új példaképek veszik át. A gyermekszobából kamaszbarlang lesz poszterekkel, újságkivágásokkal – a fiatal pedig felkészül, hogy megvívja a felnőtté változás életre szóló nagy csatáját. Szerencsés esetben az elérhetetlen idolok mellé kézzelfogható segítőtársat is kap az ifjú: mondjuk Ronaldinho mellé egy olyan felnőttet, aki lenyűgözően tud dekázni, és példát tud mutatni nemcsak a fociban, de az élet más területein is.

Kárpáti Kristóf (Dinyó) imádja a focit. Minden nap, tanítás után kijár a templomkertbe falazni (értsd: a falhoz rugdalja a labdát), hol egyedül, hol barátaival kergeti a bőrt, amíg az öreg Bordás elő nem jön, hogy hazazavarja őket. A templomkert nem ideális megoldás, valójában a focipályán kellene szaladgálniuk, de a bivalyosi stadion gyepét benőtte a dudva, birkalegelő lett belőle, a nagy időknek tanúi pedig a kocsmában üldögélnek és sztorizgatnak az egykorvolt sikerekről.

A langyos állóvizet a fiatal lelkész, Borostyán Bernát érkezése zavarja fel. Dinyót első pillantásra magával ragadja Bernát tiszteletes tudása, amely paptól szokatlan módon nem teológiai irányú: „Odapasszoltam a papformának, aki jobb külivel felvette, majd egyet jobbal, egyet ballal emelgetni kezdett úgy, hogy a labda csak húsz-harminc centire hagyta el a lábát, és még a bőröndjét sem tette le.” Kristóf elragadtatása egészen elképesztő tettre sarkallja a fiút: egy új korszak kezdetét látja a tiszteletes érkezésében, ezért úgy dönt, hogy naplóírásba kezd!

Az első személyben elmesélt történet sok ismerős motívumból építkezik, a legtöbb sport témájú könyvhöz hasonlóan (pld. Eduard Báz A csodacsapat; Joachim Masannek A vad focibanda) itt is kulcsszerepet kap az edző, aki a tehetséges fiatalokból sikeres, értékeiket jól látó, a másikért is küzdeni tudó közösséget formál. Amitől Kármán Tibor könyve különleges, az a magyar falusi környezet (nagyon valóságos, nagyon átélhető) és a cselekményt mindvégig átszövő vallásos szál.

Veszélye a fociról szóló nevelési-nevelődési történeteknek, hogy didaktikussá válnak. A vallásos ifjúsági irodalom szerzői ugyancsak ritkán tudják elkerülni a tanító szándékot. Kármán Tibor azzal, hogy Dinyóval mesélteti el a történetet, sikeresen kikerüli ezeket a csapdákat. A szövegben megszólaló kamaszhang és a hol vicces, hol tragikus történetek hitelesek, céljuk a tanítás helyett egy folyamatnak a bemutatása, amely Bernát tiszteletes és a fiúk közös erőfeszítéseinek köszönhetően eredményhez is vezet: a srácok viselkedésében, hozzáállásában történt változások hatására úgy válnak közösséggé, hogy mindeközben magukat is jobban megismerik.

A könyv nemcsak a fociszerető olvasót sodorja magával. A szerethető karaktereken túl az érzelmek és az emberi kapcsolatok őszinte ábrázolása, illetve a szöveg fitalos nyelvi regisztere igazi kamaszolvasmánnyá teszi a könyvet. Baranyai András ötletes illusztráció, apró gegjei pedig sikeresen támogatják meg a napló-illúziót.

Pompor Zoltán

Másnap az iskolában elmeséli a focizó papot, persze senki sem hisz neki – csak később, mikor már a saját szemükkel látták. Megkérdezi őt Lapát (Kristóf egyik barátja), hogy focizhatnának-e továbbra is a templomkertben. Amikor ugyanis a tiszteletesnek megmutatják a libalegelőnek használt focipályájukat, teljesen elhűl. Így aztán a tettek mezejére lépnek: elkezdik rendbe tenni a pályát. Majd megtartják az első edzéseket, amelyeken – egyebek mellett – taktikai tanácsokkal is ellátja őket a lelkész. Edzői tevékenységének híre gyorsan terjed, és egyre többen bekapcsolódnak a régi focipálya alkalmassá tételébe is.

A jó humorral átszőtt könyvben végigkövethetjük, hogyan fejlődik a csapat (nagy vereségek után, egy-két kisebb döntetlenen át) a nagy győzelmek felé. A kölyökcsapat egyre jobb teljesítményt nyújt, és már erős csapatokat is legyőz. A sikerek pedig közösséggé formálják a játékosokat, egyre nagyobb a szurkolótáboruk is.

Dinyó családja először nem gondolja, mennyit ki tud hozni a csapatból a tiszteletes. (A fiút az apja sokat piszkálta, gúnyolódott vele, az édesanyja viszont látott valami tehetséget benne.) És a lelkész nem csak edzi, hanem folyamatosan próbálja tanítani is őket – idéz a Bibliából, példákat mond nekik. Kristóf megtudja, hogy nincs megkeresztelve; a lelkipásztor hatására eljár az istentiszteletre, majd (nővérével együtt) megkeresztelkedik.

„A játékot is, az életet is csak komolyan véve érdemes csinálni” – Dinyó naplója sok hasonló, a lelkész szájából elhangzó, motivációs erővel bíró bölcsességet rögzít. Aki végigolvassa (nem kell hozzá sok türelem, mert olvastatja magát), megtudhatja a csapat és az edző egymásra találásának végkifejletét is.

Kis Lázár Bence