Attól viszont már kevésbé boldog, hogy hosszú órákig kell egy helyben üldögélnie, még szerencse, hogy vannak olyan tanerők, akik miatt érdemes strapálnia magát, ilyen például Bandi bácsi (B. b.), a bölcs környezetismeret tanár, aki nemcsak az anyagot adja le, hanem személyiségével, tetteivel morális útmutatást is ad a helyüket kereső fiataloknak.
Döme iskolai és otthoni kalandjai egy-egy konfliktus köré épülnek. A fejezetek dramaturgiája hasonló mintára épül: hősünk előbb erkölcsi konfliktusba kerül (döntenie kell, hogy jófiúként szüleire és lelkiismeretére hallgat, vagy a rizikósabb utat választva belevág a kalandba), majd tapasztalatait megosztja bölcs szüleivel (Dömének van lehetősége tévedni, rosszul dönteni, ugyanakkor mindvégig érezheti szülei támogató szeretetét), végül közös vagy egyéni csendességben Isten elé viszi kétségeit, örömeit.
A Döme a 4. b-ben egyfelől biblikus útmutatást ad a kiskamaszok élethelyzeteire (külön öröm, hogy tabunak számító témákat is vállal a szerző), másfelől jól olvasható, sodró kisregény, amelynek kalandossága képes magával ragadni az ifjú olvasókat (a nagy betűtípus, a sok kép és a rövid terjedelem kisiskolás olvasókra méretezi a könyvet), nem utolsó sorban pedig kiváló beszélgetésindító hittan- és osztályfőnöki órákhoz.
Sztelek Csilár Döméje életszerűen ábrázolt kiskamasz, olyan hős, aki esendő voltában is szimpatikus. Nem tökéletes, még csak ismerkedik az élettel: egyre többet tud meg saját magáról, az emberi kapcsolatokról és szüleinek köszönhetően Isten szeretetéről. A könyv utolsó fejezete (Megtaláltam!) már kifelé mutat a történetből. B. b-nek köszönhetően hőseink ráéreznek a közösség jó ízére, az ellenségekből barátok lesznek, lezárul a tanév (s talán egy korszak is ezzel Döme életében), van miért hálát adni Istennek.
Pompor Zoltán
A Reformátusok Lapja 2011. június 19.