A Bírák könyvéből idézett igeszakaszok utáni kommentárok a keresztyén élet sokféle helyzetében és útvesztőiben lehetnek elgondolkoztatóak és eligazítóak. Sámson életének már kezdetében is Isten gondoskodó, könyörülő szeretete mutatkozik meg: a szülők, Mánoah és felesége angyali híradásban kapták meg az örömhírt, hogy Isten a meddőség miatt addig gyermektelen házaspár számára utódot ajándékoz, akit bíraként felhasznál az ellenséges filiszteusokkal szembeni küzdelemben – az ígéret beteljesítését azonban feltételekhez köti. Figyelemreméltó az a folyamat, melyben a házaspár őszinte kommunikációját látjuk: Sámson leendő édesanyja megosztja a hírt férjével és együtt kérik Isten segítségét, tanácsát a gyermeknevelésben. Az édesapa nem könnyen jut el az ígéret félelem nélküli befogadására, nehezen éli meg a kiválasztottságot.

Sámsonnak valószínűleg boldog gyermekkora volt, hiszen „megáldotta őt az Úr” –, a serdülőkor azonban már izgalmakat hozott: ráébredt férfi voltára, és a fékezhetetlen vonzalom az ellenséges filiszteusok veszélyzónájába sodorta. Izgalmas életszakasz, veszélyes élethelyzet: vajon hogyan értelmezhető, hogy most is az Úr Lelke volt a mozgató? Az író a Heidelbergi Kátéra hivatkozik: „Isten akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről.” Isten üdvtervének állomásai sokszor csak visszafelé tekintve értelmezhetők. A házasságkötés után az izgalmak fokozódnak: az ellenséges közeg biztonságban szeretné érezni magát, Sámson azonban ravasz kérdéssel próbálja a kényelmetlen ellenőrzést megszüntetni: nehezen megfejthető találós kérdést tesz fel. Az őrző szolgálatra kijelölt vőfélyek a feleség ragaszkodását teszik próbára, ami végül eredményre vezet – a találós kérdés megfejtésében a filiszteus vőfélyek zsarolása legyőzi a házastársi ragaszkodás összetartó erejét. Sámson – természetesnek tűnően – bosszút áll, és ezzel a bonyodalom fokozódik: a bosszú a következő bosszú forrásává válik, és ebben az áruló feleség is áldozattá válik.

Sámson ezután sem szakítja meg a bosszú-láncot, ami már saját népét is provokálta, és saját magát is veszélybe sodorta. Isten ebben a helyzetben is segítségére siet, és kivételes erejének ajándéka a filiszteusok legyőzését eredményezi: a kiválasztott ember segítséget kap! Egyértelmű, hogy életének, erkölcsi életvitelének legsebezhetőbb területe az asszonyokhoz való viszonya, végzete is ehhez kötődik: következő házasságában a filiszteusok újra a női ravaszságot próbálják felhasználni, hogy megtudják kivételes erejének titkát.

A házastársi hűség szakítópróbájának a drámája játszódik le, s ebben a kettős élet szomorú következményének, a testi erő és a lelki gyengeség együttállása útvesztőjének lehetünk tanúi. Az erő elvesztésének és a megvakított állapotnak a mélysége újra Isten felé irányítja Sámson szívét, aki meghallgatja kérését, de a visszakapott erő végül az ő maga és vele együtt sok ember halálához vezet. Jónéhány mély gondolat fogalmazódik meg a történetben, melyek szolgáljanak tanulságul az olvasónak: Isten elhívása egész életre szól!

A kiválasztásban Isten áldása generációkat köthet össze! A kiválasztottak életében lehetnek olyan szakaszok, amelyek nehezen – sokszor csak utólag – érthetők, de Isten miden helyzetben tud jeleket adni! Merjünk önállóan gondolkozni, de tudjuk türelmesen várakozni. Kerüljük a bosszúállást! Nem érdemes kettős életet élni, mert ebből nehéz kilépni. A házasságban való szent élet az emberi élet védelmének intézménye.
A kiválasztottságban Isten a bűnös embert is fel tudja használni, de ez nem teheti felelőtlenné az embert! Tudjunk a legnehezebb helyzetekben is Istenhez kiáltani segítségért, de a megtapasztalt kegyelmet tudjuk megbecsülni és bátran tanúskodjunk róla!

A szerző a könyv záró fejezetének végén így imádkozik: „Erősíts minket Sámson élete által is, nyomorult voltát tükörül állítsd elénk, élő hite, beléd vetett reménysége pedig legyen példa mindannyiunk számára.”

Dr. Tóth János

Megjelent a Presbiter. A Magyar Református Presbiteri Szövetség Lapja Mindenkinek 20022. január–február (XXXI. évfolyam 1.) számában.