Egyik nagyon elgondolkoztató epizód Elizeus történetében a három király megsegítése az éltető ivóvízzel – a krisztusi lelkület életet menteni képes ajándékának a szimbóluma ez. A keresztyén ember, a hívő presbiter feladata az evangélium gyógyító, mentő erejének használata. Naámán meggyógyításának története is lelki ajándékkosár. Tanulságul szolgál a próféta szolgájának, Géházinak a kapzsisága és hazugsága, ami arra figyelmeztet, hogy egész életünk Isten kontrollja alatt áll, aki azt kérdezi tőlünk: Tudod-e, minek van most itt az ideje?
Elizeus sikeres tanító is volt, a prófétatanítványok aktivitása pedig példamutató: munkájuk végzéséhez igényelték mesterük jelenlétét, és meg is tapasztalták a segítséget. A helyes egyházlátás, a helyes gyülekezetlátás, a szolgálathoz való helyes hozzáállás feltétele is ez a szemlélet: „neked kell lehajolni a fejszéért, neked kell kérni az értelmet, tudást... ha nem kéred, ha nem hajolsz le érte, ha nem a térdeden kezded, nem fogod megkapni”.
Elgondolkoztató, hogy a próféta milyen nagy segítségére lehetett Izráel királyának az arám király elleni háborúban, de ennek az volt a feltétele, hogy Izráel királya igényelje a tanácsát, és hallgasson rá.
Elizeus azért is imádkozott, hogy szolgája (közvetlen munkatársa) szemét is nyissa meg Isten. Mi tudunk-e, szoktunk-e imádkozni közvetlen munkatársainkért?
Nagyon elgondolkoztató Elizeusnak az irgalmassága, a gonoszt jóval való meggyőzése: nem bosszúállásra biztatta Izrael királyát a megszégyenített ellenség felett, és ez békességet eredményezett.
Megrendítő az a történet, amikor Benhadad, arám király betegsége és sorsa kérdésében kell Elizeusnak megnyilatkoznia: a gyógyulás átmeneti lehetősége mellett nem tudja elhallgatni Isten jogos ítéletének a bekövetkezését sem.
Az idős kort megélő Elizeus eljutott arra a felismerésre, bölcsességre, hogy feladatát át kell ruházni tanítványára, akire Jéhú királlyá felkenését bízta. Jéhu azután végrehajtója lesz a bálványimádók megbüntetésének, mert Isten népének ellenségei nem kerülhetik el sorsukat. „Minden ember ítélet előtt áll, minden ember életét megítéli Isten” – írja Sándor Endre.
Elizeus élete környezetében érdeklődést keltett: vajon mitől, kitől származik az erő, amellyel segítséget nyújt a hozzá fordulóknak? Számunkra az, hogy „ne azt keressük, hogy mi az, amit én tettem, hanem azt, hogy mi az, amit Isten általam cselekedett”.
Ezzel a lelkülettel olvasva a könyvet, reménykedhetünk, hogy Isten megáldja szolgálatunkat a Lélek kétszeres részének gazdagságával, amire mindnyájunknak szüksége van – nemcsak Pünkösdre készülve, hanem életünk minden napján.

Dr. Tóth János

Megjelent a Presbiter folyóirat 2022. május–június havi számában

* Sándor Endre: Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! Elizeus próféta élete és üzenete (Kálvin Kiadó, 2008)