Dr.sc. Lábadi Károly méltatása az „Év könyve” díj átadásakor

Nagytiszteletű Esperes Úr! Igen Tisztelt Dr. Lábadi Károly! Tisztelt Jelenlévők!

A Magyarországi Református Egyház Zsinata és a Kálvin Kiadó 2007 óta minden évben az „Év könyve” díjjal jutalmaz egy olyan, a Kálvin Kiadó által megjelentetett kiadványt, amely kiemelkedő módon segíti a magyar református teológiai és kegyességi irodalmat. Köszönjük, hogy dr. Galsi Árpád igazgató úrral, a Kálvin Kiadó vezetőjével közösen adhatjuk át ebben a zsúfolásig megtelt templomban dr. Lábadi Károly néprajkutatónak ezt a díjat „Hercegszöllős és zsinata” című, szép kiállítású könyvéért. Isten malmai – mint tudjuk – lassan őrölnek. Még 2022-ben megjelent ez a könyv, 2023-ban kapta a kitűntető díjat, amelyet most, 2024-ben az Önök jelenlétében tudunk átadni.

Mielőtt a művet néhány szóval méltatnám, hadd mutassam be röviden a neves szerzőt. Dr. sc. Lábadi Károly az egykori Jugoszláviában, Bácsgyulafalván született 1950. február 15-én. Itt kezdte elemi iskolai tanulmányait, Szabadkán érettségizett, abban a gimnáziumban, melynek falai között egykor Kosztolányi Dezső és Csáth Géza is tanult. Ez a térség volt számára a kiröpítő fészek. Egyetemi tanulmányokat folytatott Újvidéken. Itt ismerte meg feleségét, és itt ébredt rá arra, hogy milyen fontosak a magyar nép által megőrzött szellemi és tárgyi emlékek. Tanulmányait Pécsett folytatja, majd a Debreceni Egyetemen PhD fokozatot szerez néprajztudományból (1997), Zágrábban pedig DSc akadémiai doktori fokozatot humán tudományterületről, néprajztudományból (2006).

1971-ben a Drávaszögbe kerülnek, amely választott szülőföldje lett, s kutatásainak legfőbb színtere. Népköltészeti gyűjtésbe kezd, így ismeri meg a Drávaszög, Szlavónia és Horvátország magyar szórványainak életét. Neki köszönhető, hogy a Drávaszög és magyarsága a népélet, a művelődés- és egyháztörténet tekintetében a Kárpát-medence egyik legjobban feltárt kistája lett. Ugyanakkor szülőföldjéről sem feledkezett meg: több tanulmányban és önálló kötetekben foglalkozott Bácsgyulafalva történetével, néprajzával. Tevékenységének eredményeként tudományos alapossággal megírt, mintegy félszáz könyvben, több tucatnyi tanulmányban, ezernél több, kisebb lélegzetű cikkben tárta fel és népszerűsítette azokat az értékeket, melyek az egyre fogyatkozó horvátországi, drávaszögi magyarság ismeretéhez nélkülözhetetlenek. Tudományos tevékenysége nemcsak a horvátországi magyarság, hanem az összmagyarság szempontjából is fontos mérföldkő.

Kutatómunkája mellett múzeumszervező tevékenysége is jelentős, hiszen a laskói, a várdaróci múzeumi gyűjtemények létrehozása az ő és a hitvese, Lábadiné Kedves Klára nevéhez köthető. A szerb–horvát háború idején az anyaországba költözött. A pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzkutatója lett, majd a gödöllői Városi Múzeum munkatársa, igazgatóhelyettese, a Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény igazgatója.
Nyugállományba vonulásáig (2012) a gödöllői Szent István egyetem tanára, Eszéken a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tanszékvezető professzora. Alapító főszerkesztője volt az Acta Hungarica Universitatis Essekiensis kiadványnak, valamint alapító főszerkesztője a Rovátkák horvátországi magyar tudományos és művészeti folyóiratnak. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Dr. sc. Lábadi Károly több évtizedes munkássága során hatalmas értékeket mentett meg, és helyezett el népcsoportja és az egyetemes magyarság szellemi asztalán.

Mint említettem, Szerzőnk az „Év Könyve” díjat kapta 2023-ban a „Hercegszöllős és zsinata” című munkájáért. E kötet címe pontosan lefedi és leírja a benne foglalt tartalmat. Átfogó képet kapunk benne a horvátországi Eszék- től mintegy 20 km-re, az Eszék-Baranya megyében lévő Hercegszöllősről (Knezevi Vinogradi) és az itt tartott, 16. századi, híres kánonalkotó zsinatról. Ennek a zsinatnak a kánonai (csak a jelen helyzetünkből esetleg adódó félre- értés elkerülése miatt mondom, ezek nem a zenéből ismert kánonok), mint az egyház rendjét szabályozó törvények, hosszú időre meghatározták a később Dunamelléki Református Egyházkerületnek nevezett részegyház gyülekezeteinek életét. A Szerző, felsorakoztatva szinte teljes tudományos eszköztárát, a település-, a gazdaság-, a társadalom-, az egyház-, és kultúrtörténet területeit bejárva mutatja be Hercegszöllőst és környékét. A községben tartott több zsinat közül országosan is kiemelkedő jelentőségű a könyvben tárgyalt, 1576. augusztus 16-án és 17-én tartott zsinat. E zsinaton a Szerémség és Baranya mintegy negyven református lelkipásztora és az egyéb meghívottak irányt és medret szabtak a török uralom által szétzilált egyházi és társadalmi életnek, tételekbe, törvénycikkekbe foglalva a kívánatos hitvallási rendet és a követendő etikai irányvonalat. Ez a kánongyűjtemény nagy hatással volt a helvét irányú reformáció későbbi kánonalkotó tevékenységére is. Ezek a már határozottan református szellemű kánonok Articuli Consensus Christianorum Ecclesiarum quibus Universitas Fratrum subscripsit Hercegszölősini MDLXXVI. Dies 16 et 17 Augusti címen új korszakot nyitottak a szeremségi és baranyai magyarok életében. Csak egyik tételét idézem most: „Azt akarjuk, hogy minden tanító (azaz: lelkipásztor) ne csak prédikáljon, hanem a gyerekeket a keresztyénség fundamentumára (azaz: alapjára) és a hitnek ágazatira tanítsa.” A könyvet a Hercegszöllősi kánonok horvát nyelvű fordítása, valamint dokumentumértékű fényképek is gazdagítják.

A „Hercegszöllős és zsinata” című, tartalmas kötetével Dr. Lábadi Károly nemcsak egy történeti tájegységet mutat be, hanem a 16. századi magyar reformáció fontos társadalmi, egyház- és művelődéstörténeti eseményének is méltó emléket állított szép kiállítású, tartalmas könyvével. Köszönet érte.

Vladár Gábor

A méltatás 2024. április 28-án hangzott el a fóti református templomban, az Északpesti Református Egyházmegye kórustalálkozója keretében.