A Kálvin című kötet borítóján a reformátor legjellegzetesebb jegyét, a Kálvin-sapkát látjuk Levente István tervező jóvoltából, alatta egy idézettel, amely azonnal felkelti a kíváncsiságomat, hiszen a reformátor nevét sokat, tőle származó idézetet ehhez képest keveset hallottam: „Más célom nem volt, csak az, hogy az egyház hasznára legyek, mégis senkit sem támadtak, mardostak annyi rágalommal, mint engem.”

A kötet felépítéséhez a szerző a hitújító gondolatát veszi alapul: „A törvény hármas haszna: tükör, fék, ösztöke. Tükröt tart elénk, hogy milyenek vagyunk. Fékez a helytelen cselekedetektől. Ösztönöz a jóra.” Fő fejezeteinek címe ezért: tükör, fék, ösztöke. A regény Kálvin gyermekkorának meghatározó eseményével, édesanyja halálával kezdődik, egy kisebb ugrás után már Párizsban tanulni készülő ifjúként látjuk, ezután eleinte szinte évről évre, majd nagyobb időközönként, városról városra vezeti az olvasót a történésekben.

Érdemes a könyv olvasása előtt felfrissíteni a reformáció eseményeiről, személyeiről szerzett tudásunkat, hogy a történelmi valóság egyik lehetséges változata elevenedjen meg puszta fikció helyett. Igaz, a szerző az egyes jeleneteknél narratív részekkel igyekszik képbe helyezni az olvasót, amelyek észrevétlenül magukkal ragadnak, olyannyira, hogy utána nehéz visszatérni a dialógushoz. A legfontosabb személyekről a kötet végén jegyzet segít tájékozódni. Ahogy a valós életünkben csak egy időre kapunk magunk mellé Istentől embereket, úgy ez a regényben is megjelenik, azaz sok nevet kell megjegyeznünk. A jegyzet abban is segíthet, hogy a már megismert, de elfelejtett személyeket könnyebben felelevenítsük. Bár a regény nyelvezete igyekszik érthető lenni, a kor sajátosságaiból ered, hogy több idegen vagy ritkán használt szóval találkozunk.

A kötet a történelem és a képzelet szüleménye. Az előbbi kézzelfoghatóságát az idézett levélrészletek adják, továbbá az író lábjegyzetei. Az életrajzi regény a súlyos döntéseket hozó, az Institutiót megíró Kálvin vívódó személyét mutatja be, és a szerző által elképzelt személyiségfejlődését is nyomon kíséri. Hogyan lesz a szorongó, már egy kis asztali beszélgetésbeli megszólalástól is gyomorgörcsös Jehan Cauvinból, a termetében is jelentéktelen, szegény, zseni ifjúból tömegeket vezető, korszakalkotó Jean Calvin?

A reformátor életéről tanult történések megelevenednek, saját színezetet kapnak. Nem biztos, hogy a kép valóságos – előttem a nőket általában cselédszámba soroló, befelé forduló, ítélkező férfi képe rajzolódott ki, de az Isten Igéjének tisztaságáért megküzdeni, ezért magát, testi és lelki gyengeségeit háttérbe szorítani kész személyé is. A regény segít közelebb kerülnünk a hit útján botladozó reformátorhoz, hiszen Isten elhívottjai sem ma, sem korábban nem voltak tökéletesek, hibáztak, küzdöttek a dicsőségvággyal, viaskodtak a dilemmákkal: milyen szolgálatban akarja látni őket Isten? A kor sajátosságai, füstös utcák, a szegény sorsú diákok, az utcai zavargások az 1500-as évekbe ragadnak vissza. A fáklyák fényétől megelevenednek a zajongó tömegek és azok a háborgatások, amelyeket a prédikátor többször is megélt Genfben. De bepillantást nyerünk a feleségével, Idelette-tel ápolt szeretetteljes kapcsolatába is.

A könyv vízválasztója számomra Kálvin genfi munkásságának kezdete volt. Az embernek addig a pápisták eretnekeknek bélyegzettek elleni embertelenségei miatt szorul össze a szíve, utána a genfi módszerek miatt válik keserűvé a szája íze. Mai szemmel Genfben egyházi túlzásokat látunk, amelyek nehezen érthetőek a mostani társadalmi viszonyok között. A könyv jól szemlélteti a jogász és a teológus ötvözetét: Kálvin nem kivételezett senkivel, ahogy haladtak az évek, sok barátja halt meg vagy vált ellenségévé. A rengeteg izgalommal és teológiával fűszerezett életrajzi regény a Szervét-ügyet sem kerüli meg. Ne felejtsük el: a genfi köztársaságban a betegségeitől meggyötört, megosztó Kálvin több ezer keresztyén életét igazgatta írásaival.

A könyv erénye, hogy ha nem tér is ki rá, többször utal a magyar kálvinizmus elterjedésére. Az pedig, bár hiányérzetet hagy maga után, nem várható el, hogy az író feltárja a korszakalkotó jogász, író, reformátor mélységes istenkapcsolatát.

A kötetet a Kálvin és a Harmat Kiadó közösen adta ki idén, ötszázhatvanhét oldal terjedelemben.

Dóka Viktória recenziója megjelent a reformatus.hu portálon 2023. december 13-án.

Jehan Cauvin. Ebben a formában talán elsőre ismeretlennek vagy idegennek hathat számunkra Kálvin János neve, ahogy az Cs. Szabó Sándor vallástanár és író nemrég megjelent, Kálvin című regényében szerepel. De még az eredeti francia névalaknál is meghökkentőbb lehet az a kép, amelyet a mű olvasása közben kaphatunk a nagy reformátor alakjáról, akit korábbi felszínes ismereteink alapján ennél sokkal ridegebbnek, érzelemmentesebbnek, komorabbnak képzelhettünk. A regény ugyanis – a szerző korábbi, Luther című kétkötetes művéhez hasonlóan – érző szívű, hús-vér emberként festi le számunkra Kálvin alakját, nemcsak bőséges történelmi forrásaira, hanem saját benyomásaira, megérzéseire és fantáziájára is támaszkodva. Ennek köszönhetően jóval átélhetőbbé teszi dilemmáit, küzdelmeit és másokhoz való kapcsolódásait, mint bármelyik életrajz vagy elemzés.

A Kálvin Kiadó és Harmat Kiadó együttműködésében megjelenő mű könyvbemutatójára 2023. október 17-én került sor a budapesti Bibliamúzeumban.
Az est során Csákai László református lelkipásztor részleteket olvasott fel a regényből.

Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója köszöntőjében kiemelte: minden könyvbemutató tisztelgés a mű, a szerző, a szerkesztő és a további közreműködő munkatársak előtt. Emellett minden könyvbemutató lehetőség arra, hogy megálljunk egy pillanatra abban a rohanásban, amelyben élünk, és találkozzunk egymással.


Együtt utazni Kálvinnal
A regényről szóló beszélgetés során Bagdán Zsuzsanna újságíró kérdezte Cs. Szabó Sándor szerzőt, Naszádi Krisztina szerkesztőt, valamint Lányi Gábor egyháztörténészt, egyetemi docenst (KRE HTK), a könyv lektorát.

Cs. Szabó Sándor a mű születéséről elmondta: az alapötlet már a Luther-regény írása során is ott motoszkált a fejében.
A történelmi összefoglalók mellett rengeteg korabeli forrásanyagot elolvasott, igyekezett életmódtörténetből is felzárkózni, és megkereste a Bibliából azokat az élethelyzeteket, amelyekkel Kálvin találkozhatott, majd utánanézett, hogy ezekhez milyen kommentárokat fűzött. Ezeket vetítette vissza az életére.

„A források olvasása során együtt fejlődtem a művel” – fogalmazott. „Közös pontokat találtam a magam életével, habitusával, és organikusan mentem végig az útján, együtt utaztam vele.”

Naszádi Krisztina szerint a könyv egyik nagy erénye, hogy amellett, hogy ismeretek széles tárházaként szolgál olvasója számára, a reformátorról és koráról festett képen keresztül saját hitünkről is elgondolkodtat minket.

Bár a regény erős és plasztikus kezdete Lányi Gábor számára kissé ijesztő volt, mert túlzásokba esett a középkor negatívumai kapcsán, és érződik rajta, hogy a mai kor embere írta, ennek ellenére a könyv korképe szerinte összességében hitelesnek mondható. Látszik, hogy jelentős kutatói munka van mögötte, ennek köszönhetően pontosan elevenedik meg benne a korszak élete, mentalitása.


Asszonyok szerepe
A legkevesebbet Kálvin gyermekkoráról tudjuk, ezért a könyv erről szóló fejezetének jelentős részét az írói fantáziának köszönhetjük.
Cs. Szabó Sándor nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy Kálvin gyerekkorában elvesztette édesanyját, hogy az édesapa szigorú ember volt, és a fiatalembert hamar kiszakították családjából. Ezek az élmények visszatérő motívumai a regénynek.

„Azt a kort éljük, amikor a traumákat keressük mindenki életében, és lehet, hogy csak ezért látjuk bele a műbe ennek a jelentőségét” – vélte Naszádi Krisztina.
Hozzátette: érdekes volt megtapasztalni, hogy Kálvin mindezek kapcsán milyen mély érzelmeket élt meg.

A szerző leszögezte, hogy nem a traumák felől szeretett volna a reformátor alakjához közelíteni, de a családi háttér bemutatása és jelentősége mellett nem mehetett el.
Azokból a felnőttkori, átteologizált írások alapján próbálta meg rekonstruálni a gyerekkort, amelyekben feltűnnek az édesanyjához kapcsolódó élmények is.

A regény keletkezésének egyik mellékterméke a Kálvin asszonyi szívekben című, 2022-ben megjelent, magánkiadású novellagyűjtemény, amelyből egy részlet a Parókia portál ismertetőjében is elolvasható. A novellák nem egyszer a regény egy-egy fejezetét mesélik újra női szemszögből.

„A történelmet nők és férfiak közösen alakítják, mégis a férfiak látszanak csak a porondon” – mondta a nők szerepéről Cs. Szabó Sándor. Sok érdekes asszonyi történettel találkozott az írás során, amelyet sehogy sem tudott beletuszkolni a regény dramaturgiájába, ezért írta meg ezeket különálló novellaként.


Barátok és ellenfelek
Valamiért Kálvin ellenségeiről többet tudunk, mint Kálvin barátairól, ez is csak kiemeli a regény mellékszereplőinek jelentőségét – fogalmazott Bagdán Zsuzsanna, aki arról is kérdezte beszélgetőtársait, hogy a regény miben változtatta meg korábbi Kálvin-képüket.


Cs. Szabó Sándor számára meglepő volt, amikor kutatásai során felismerte, hogy Kálvin nem volt olyan magányos harcos, mint ahogy elképzelte. Sok barátja volt, családos ember volt, szinte végig közösségben élt, és ez egészen más kontextust ad életének.

„Sosem volt törtető személy, de rendkívüli intellektusával kiemelkedett, akkor is, ha nem akart a közfigyelem elé kerülni” – mondta főhőséről.


Naszádi Krisztina a remek mellékszereplők közül is kiemelte Guillaume Farel alakját, illetve a Sorbonne-i egyetemi tanárokat. Az egyetem közege olykor a Harry Potter könyvek Roxfortjára emlékeztette.

A hasonlattal egyetértett Lányi Gábor is, hozzátéve: a regény egyik erőssége, hogy fényt irányít olyan személyekre is, akik eddig a sötét háttérben húzódtak meg.


A könyvben Kálvin „sötét” oldaláról is szó esik, ennek kapcsán a szerző kifejtette: fontosnak látta, hogy Szervét Mihály pere kapcsán „nekimenjen” a reformátornak. Rendkívül alaposan utánajárt az esetnek, elolvasta a periratokat, és bár nem egyértelmű, mekkora volt Kálvin szerepe abban, hogy Szervétet elítélték és megégették, szerinte Kálvin lehetett az, aki feljelentette őt az inkvizíciónál. Ugyanakkor azt is kiemelte: az utókor igazságtalan akkor, amikor mindezt csak Kálvin bűneként könyveli el, miközben senki nem veti Martin Bucer és Philipp Melanchthon szemére, hogy buzgón helyeselték a kivégzést.

Lányi Gábor elmondta: nem szeretne igazságot tenni ez ügyben. A perdöntő iratok valószínűleg közvetetten tényleg Kálvintól érkezhettek az inkvizícióhoz, de a körülményeknek többféle értelmezése is lehetséges, a regényé pedig csak egy ezek közül, még ha igen értékes vélemény is. Az eset a maga korában is vihart kavart és megosztónak bizonyult, még úgy is, hogy ebben a korszakban ez a szigor nem számított kirívónak. Számunkra az a fontos, hogy a régmúlt embereiről ne fekete-fehéren gondolkodjunk, hiszen ők is emberek voltak, megannyi árnyalattal.

Cs. Szabó Sándor Kálvin-regénye azért is fontos olvasmány, mert ráirányítja a figyelmünket erre a „megannyi árnyalatra”, elénk is tükröt tartva.

Barna Bálint cikke a parokia.hu oldalon jelent meg 2023. október 19-én.

– Tudományos fantasztikus irodalommal indultál. Hogyan kerültél a történelmi regények közelébe?

– A történelmet mindig is szerettem, de úgy gondoltam, annyira azért nem értek hozzá, hogy meg is merjem próbálni fikcióban, regényben újrafogalmazni. Aztán volt tíz évem, amikor nem publikáltam, ekkor a sci-fi műfajból leágazva elkezdtem az alternatív történelemmel foglalkozni, igazából ekkor tanultam meg, hogyan kell kutatni a hátteret, hogyan kell összerakni egy működő történelmi világot. Az itt megtanultakat később nagyon jól tudtam hasznosítani a történelmi regényeknél. Ehhez a műfajhoz szerintem némi érettség is kell, úgy érzem, ahhoz, hogy az apaságról vagy a családról hitelesen tudjak írni, át is kellett élnem azokat. Négy és fél évtizedes élettapasztalattal a hátam mögött sokkal hihetőbb történelmi regényeket tudok írni.

– Ezek szerint a hitelesség fontosabb, mint az atmoszféra?

– Nálam a kettő nem válik el egymástól. A hitelesség a történelmi regény íróinak a Szent Grálja: mindig keressük, de valójában sosem lehet elérni. A hitelesség összetett kérdés, számomra azt jelenti, hogy csak azért, mert valamit könnyebb lenne úgy megírni, csak azért, mert egy mozzanat szimpatikusabb, vonzóbb, izgalmasabb lenne, nem írom bele a történetbe, ha az valójában nem úgy történt. A hitelességbe beletartozik a szereplők gondolkodásmódja is. Ennek kikutatása egy újabb lehetetlen vállalkozás, mivel sokszor még annak az embernek a gondolatait sem tudjuk teljesen megérteni, akivel nap mint nap együtt vagyunk. Így aztán azt próbálom megragadni, hogy az adott korban, hogyan gondolkodhattak, beszélhettek egymással a szereplők, mi az, ami motiválta a cselekedeteiket.

– Tehát a korszak legalább annyira fontos, mint a karakter?

– Igen. Ez sem vagylagos, sokkal inkább egymás melletti: engem az ember az adott korszakban érdekel. Abból szoktam kiindulni, hogy az ember annyira nem változik, mint az őt körülvevő környezete, ami más és más hangsúlyokat, gondolkodási módokat hoz ki az emberből. Számomra a miért fontosabb a történelemben, mint a ki, a mikor vagy a hol. Mind a Luther, mind a Kálvin fejlődésregény, hőseimmel kapcsolatban mindkét esetben azt kerestem, hogy milyen hatások formálták őket, milyen erők változtatták őket azzá, akik végül lettek. Az olvasói visszajelzések alapján úgy tűnik hihető világokat sikerült teremtenem.

– Miért érdemes történelmi regényeket olvasni – mondjuk egy kamasznak?

– Már az önmagában sci-fi, hogy feltételezzük, hogy a kamaszok olvasnak… A saját Facebook oldalamnak a statisztikái alapján úgy látom, az én könyveimet nem kamaszok olvassák. Mindig meglepődöm azon, ha egy író-olvasó találkozón fiatal olvasóval találkozom. Úgy látom, hogy a történelmi regények olvasói a harmincasoknál kezdődnek. Amikor történelmet tanítok, akkor sem elsősorban történelmi regényeket ajánlok, hanem filmeket, filmrészleteket. Bár a filmekkel is csínján kell bánni, mert szerintem jó történelmi film – amiben hitelesen ábrázolják a kort – 16 éves kor alatt nem ajánlható.

– Miért Lutherrel kezdted a sorozatot?

– Kezdetben is benne volt a Kálvin a pakliban, de inkább úgy döntöttünk, hogy kronológiai sorrendben haladjunk, ami végül is jó döntés volt, mert sokat építhettem a Kálvin-regénybe a Lutherben tanultakból. Vannak közös szereplők Melanchton például a legismertebb, de Kálvin mentora, Bucher is feltűnik már a Luther-regényben is, igaz más szerepben. Vagy mondhatnám a háttérkutatásokat, a Luther írása közben ismertem meg azt, milyen volt egy birodalmi gyűlés vagy a hitvita. Ezeket mind fel tudtam használni a Kálvin írása során. A folyamatokat is jobban átláttam, a reformáció kezdetén Luther berúgta az ajtót, Kálvin már „csak” rendszerbe szedte a hitvallást. Sokkal jobban egymásra épülnek a dolgok.

– Nagyon izgalmas, összetett képet kapunk Kálvinról a regényt olvasva. Milyen meglepő infóval találkoztál a Kálvin-regény írása során?

– Olyan óriási felismerés nem volt, inkább a hangsúlyok voltak érdekesek. Kálvint sokan úgy képzeljük, hogy egy magányos rendíthetetlen szikla, aki egymagában küzd a világ ellen. A történelmi Kálvin ugyanakkor nagyon is közösségi ember volt, talán az egyetemi évei alatt volt egyedül egy olyan rövid időszak, amikor nem családban vagy nagyobb közösségben élt. Mindig fontos volt számára, hogy olyan emberek vegyék körül, akikkel együtt tudott dolgozni. A másik érdekes terület, amire rácsodálkoztam, az Kálvin házassága volt, kapcsolatuk kialakulása egyszerre romantikus és humoros epizód. Barátai folyamatosan próbálták kiházasítani a prédikátort, aki mindig kihúzta magát valamilyen indokkal. Hogy milyen mély kapcsolata lehetett feleségével, jól mutatja, hogy amikor meghalt, Kálvin jobbik része is meghalt vele.

– Először akkor lepődtem meg, amikor lábjegyzeteket találtam a regényben. Aztán akkor, amikor olyan szövegrészekkel találkoztam, amelyeket Te fordítottál. Miért tartottad fontosnak le- vagy éppen újrafordítani az eredeti forrásokat?

– Magyar forrásokat is használtam természetesen, de hamar rájöttem, hogy ami nekem kell, az nem biztos, hogy megvan magyarul, vagy, ha meg is van, nem biztos, hogy olyan a fordítás, ami illeszkedik a regény nyelvéhez. Így például a Szervét-ügynek a levelezése ugyan megvan magyarul, de inkább újrafordítottam angolból, hogy jobban kövesse a mai szóhasználatot, pont azért, hogy ne lógjon ki az archaizmusa a szövegből. Kálvin teljes levelezése – ezt négy kötetben adták ki kommentárokkal angol nyelven – azonban nem olvasható magyarul. Több levelét is felhasználtam, hogy hitelesebbé tegyem a Kálvin-képet.

– Egy vallási témájú történelmi regény esetén mennyire kell teológusnak is lennie egy írónak?

– Igyekeztem a forrásokat úgy felhasználni, hogy a teológiai háttér is hiteles legyen, sokat idézek például Kálvin egyik legfontosabb művéből az Institucióból. Ugyanakkor, aki csak ezt a regényt olvassa nem biztos, hogy megismeri belőle Kálvin teológiájának teljességét, mert, ahogy azt a bevezetőben is írtam, itt nem a teológiai szempont az elsődleges, hanem Kálvint, mint embert szeretném bemutatni az olvasóknak.

– Lesz-e folytatás, van-e olyan reformátor, akinek élete beleillik ebbe a regényes sorozatba?

– Egyelőre nem gondolkodunk ebben a kiadóval. Luther és Kálvin két olyan személyiség, akit a legtöbben ismernek, ezek a témák eladhatók. Rengeteg reformátor van, akiknek az életéről szívesen írnék, de nem hiszem, hogy sok olvasója lenne ezeknek a témáknak. A Kálvin kapcsán érdemes ugyanakkor beszélni egy olyan könyvről, ami nem folytatás, hanem négy nő története. A Kálvin asszonyi szívekben kötetbe azok a részek kerültek be, amiket dramaturgiailag sehogy sem tudtam a regénybe betuszkolni, de érdemesnek találtam összerendezni. Kálvin körül találtam több olyan női alakot, akiknek érdekes volt a története. Igaz, nem mindig szépek ezek a történetek, de nagyon erősek, hatásosak.

Pompor Zoltán interjúja 2023.12.29-én jelent meg a Könyvhét internetes újságban.