A kosara üres
A szerző, Fekete Ágnes egy Szent Ferenc életéből vett példát mesélt el. Leó testvérrel egy kolostor felé tartottak viharban, és arról beszélgettek, vajon mi az igazi öröm. Minden lehetséges nagylelkűséget felsorolt Ferenc, de mindre azt mondta, nem ez az igazi boldogság. „Hanem ha odaérünk a testvérekhez csuromvizesen és éhesen, és az ajtón mégsem engednek be, és ezt mi békével fogadjuk, az az igazi öröm" – fejezte be Ferenc testvér. Sok mindent le szeretnénk győzni a világban, pedig valójában egy változtatható van benne, az pedig magunk vagyunk.
A Kossuth Rádió református adásának szerkesztője kiemelte: a böjt divatos fogalom, ugyanakkor megtölthető keresztyén tartalommal. Végre egy terület, amellyel kapcsolatban nem kell azt mondanunk, hogy helytelen világi gyakorlat, ezért elvetendő, hanem azt, hogy jó, csak keressük meg az igazi célját. – A böjtnek nem az a lényege, hogy mit vonunk meg magunktól, hanem az, hogy annak helyét mivel töltjük meg. Mi Krisztussal akarjuk megtölteni – tette hozzá a lelkipásztor.
A református felekezetű teológushallgató, de bencés szerzetesi közösségben élő János testvér a böjt közösségi jellegét hangsúlyozva elmesélte böjti szokásait. Ez olyan vallási gyakorlat, amelyben nem kötnek a felekezeti határok. A közös úrvacsoráról csak álmodunk, ám a böjt lehetőségével alig számolunk. Példaként említette Ferenc pápának a világkeresztyénséghez intézett tavaly szeptemberi felhívását, amikor böjt- és imanapot kezdeményezett Szíria és a világ békéjéért. János testvér hangsúlyozta, hogy a böjt nem egyéni bravúr, nem rekordhajhászás, hanem olyan időszak, amikor az Istenhez és egymáshoz próbálunk közelebb kerülni. E gondolat jegyében a könyvbemutató végén mindenki kapott egy otthon írható lelki naplót Jézus arcvonásai címmel. Ezzel is kifejezték a szervezők, hogy a böjt igazi célja az, hogy Krisztus tulajdonságai valamiképpen megjelenjenek bennünk.
Szűcs Ferenc teológus professzor Ézsaiás próféciáját idézte: „...legyen az egyenetlen egyenessé..." (Ézs 40) Mint mondta, életünket hiányok és összetorlódások jellemzik, a böjt lényege pedig az, hogy ezek az egyenetlenségek kisimuljanak úgy, hogy amiből túl sok van, az visszaszoruljon, amiből pedig kevés, az teret nyerjen. Pál apostolnak a sportból vett példáit sorolta fel a böjt lényegének érzékeltetésére. Így a futóhoz, az öklözőhöz és a gladiátorhoz hasonlóan nekünk is arra kell törekednünk, hogy a célra összpontosítsunk és szellemileg összeszedettek legyünk, hogy Krisztus ügyének a résztvevőiként – és nem nézőiként vagy szurkolóiként! – a tőlünk telhető legtöbbet hozhassuk ki magunkból.
Végül Nagy Péter emelt ki néhány gondolatot Fekete Ágnes áhítatos könyvéből. Elmondta például, hogy eddig Jézus negyvennapos pusztai böjtjére (Mt 4) diadalként, a Sátán feletti győzelemként tekintett, de most új megközelítést kapott, amely Jézus belső vívódását emeli ki ebből a történetből. – Megértettem, hogy a pusztabeli gyötrődés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valódi, élő hitre jussunk – fogalmazott. A budafoki lelkipásztor a szerző gondolatai közül kiemelte még, hogy a böjt során csakis Istenre szabad tekintetnünk, mert ha az imádkozó farizeushoz hasonlóan oldalra, a másik emberre tekintünk, és hozzá hasonlítjuk magunkat, könnyen hamis felmentést találunk (Lk 18,11–13). Hogyan tudom megkülönböztetni az Isten gondolatait a sajátjaimtól, vagy miért szomjas, és miért mindig csak vágyakozik a hűs forrásra a 42. zsoltár szarvasa? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk a Kálvin Kiadó kiadványának köszönhetően. Ahogy az élet nagy titkára is fény derül belőle a böjti időszak végére.
Kiss Sándor
Reformátusok Lapja 2014. március 2.
