Kevesebb
Református zsinati tagok az imádság erejéről és Isten hatalmáról az egyházban és a világban
A Magyarországi Református Egyház 1992-ben alapította könyvkiadóját, a Kálvin Kiadót. A huszadik évfordulóra megjelent kötetben református zsinati tagok vallanak az imádság erejéről és Isten hatalmáról az egyházban és a világban.
A keresztyén ember azért imádkozik, mert felismeri, elismeri és beismeri: mindenestül rászorul az élő Istenre. Az imádkozó keresztyén ember nem magában bízik, nem a maga feje után megy, hanem kéri, várja annak az Úrnak a beavatkozását, aki „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Ef 3,20). Annak a beavatkozását a magunk okozta válságok, krízisek, úttalanságok közepette, aki emberré lett értünk, meghalt és feltámadott az Írások szerint, és elküldte Szentlelkét. Az egyháznak – és hitünk szerint az egész teremtett világnak – ma sincs más esélye, mint őrá hagyatkozni. De ugyanilyen fontos, hogy hisszük: ez egy valós esély, hogy ebben, helyesebben benne érdemes reménykedni. Szükséges és érdemes megmaradni az ige és az imádság mellett. Legyen ez a kis kötet ennek tanúsága és erősítője.
Református zsinati tagok az imádság erejéről és Isten hatalmáról az egyházban és a világban
A Magyarországi Református Egyház 1992-ben alapította könyvkiadóját, a Kálvin Kiadót. A huszadik évfordulóra megjelent kötetben református zsinati tagok vallanak az imádság erejéről és Isten hatalmáról az egyházban és a világban.
A keresztyén ember azért imádkozik, mert felismeri, elismeri és beismeri: mindenestül rászorul az élő Istenre. Az imádkozó keresztyén ember nem magában bízik, nem a maga feje után megy, hanem kéri, várja annak az Úrnak a beavatkozását, aki „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Ef 3,20). Annak a beavatkozását a magunk okozta válságok, krízisek, úttalanságok közepette, aki emberré lett értünk, meghalt és feltámadott az Írások szerint, és elküldte Szentlelkét. Az egyháznak – és hitünk szerint az egész teremtett világnak – ma sincs más esélye, mint őrá hagyatkozni. De ugyanilyen fontos, hogy hisszük: ez egy valós esély, hogy ebben, helyesebben benne érdemes reménykedni. Szükséges és érdemes megmaradni az ige és az imádság mellett. Legyen ez a kis kötet ennek tanúsága és erősítője.
Református zsinati tagok az imádság erejéről és Isten hatalmáról az egyházban és a világban – ezt az alcímet viseli a kiadó hasznos kezdeményezésének kézzelfogható eredménye arra nézve, hogy betekintést kaphassunk: milyen az imaélete a Magyarországi Református Egyház zsinati képviselőinek. Az apostolok cselekedeteiből kölcsönzött cím pedig arra mutat, hogy a tanítványok számának a növekedése szoros összefüggésben áll az imádkozással.
A Kálvin Kiadó a fennállása 20. évfordulójára megjelentetett kötettel az imádság fontosságára szerette volna ráirányítani a figyelmet, ezért a zsinati tagoktól kért olyan kéziratot, melyben elmondanák, mit jelent számukra az imádság. Harminchárom szív nyílt meg, harminchárom személyt indított a Lélek, hogy beszéljen életének erről a (bi-zonyos szempontból intimnek is mondható) területéről. Különböző megközelítések jellemzik a témát, más-más módon nyilvánult meg valamennyi szerző (bizonyságtételtől hivatalosabbnak érzett szövegig többféle típust találunk; vannak, akik egy imádságukat adták közre).
Az imádságról való elmélkedésekben üdén hat és az olvasó imaéletének bátorítását is szolgálhatja a vallomásos hangnem, amit elsősorban azok tudnak megütni, azoknak az írásaiból sugárzik, akik imádságos légkörben nevelkedtek, akikben erős nyomot hagyott az, hogy felmenőiket látták és hallották imádkozni, sőt együtt végezték ezt a „munkát”, folytatták ezt a „küzdelmet”. Mert „ha jól meggondoljuk, az igazi imádság maga is munka, az igazi imádság maga is küzdelem, olykor még véres veríték-cseppektől is kísérve, mint Jézus esetében a Gecsemáné-kertben” – fogalmaz Derencsényi István.
Érdekesek azok a meghatározások, amelyekkel a szerzők az imádságot próbálják meg definiálni: Isten jelenvalóságának átélése, „bemosakodás“ a szolgálatra, hallható bizonyságtétel, életünk megnyitása Isten előtt, pecsét a hiten, navigációs eszköz, vallástétel Isten előtt, az ember lelki immunrendszerének az energiaforrása, Isten országának a nyelve stb.
Nagyon jó, hogy a személyességen túl sok írásban érezni a közösségért vállalt felelősséget is. Szépen kidomborodik az a törekvés, hogy imaéletünkben mindenekelőtt a gyülekezeteink épülé-sét kell szem előtt tartanunk, amint Püski Lajos rögzíti a célt: „Ahogyan az apostolok sem vállalhattak fel személyesen minden szolgálatot az ősgyülekezetben, úgy mi is elsősorban azért imádkozzunk és azon munkálkodjunk, hogy legyenek megtérések. A Krisztus követőivé vált testvéreinket pedig igyekezzünk felkészíteni és szolgálatba állítani. A fogyatkozás, erőtlenedés olykor már kritikus állapotában is hasonló a feladata minden lelkipásztornak. Akkor maradunk meg, ha megmaradunk – különösen lelkészként – az imádkozás és az ige szolgálata mellett!”
A. Kis Béla
Cookies are small text files that can be used by websites to make a user's experience more efficient.
The law states that we can store cookies on your device if they are strictly necessary for the operation of this site. For all other types of cookies we need your permission.
This site uses different types of cookies. Some cookies are placed by third party services that appear on our pages.