Mindig öröm, ha egy-egy rendezvény kinövi tervezett helyszínét – különösen, ha az éppen egy, a keresztyén misszió kérdéseit fejtegető összejövetel. Így történt ez azon a kettős könyvbemutatón és konferencián is, amelyen a kötetek (társ)szerzője, Michael W. Goheen kanadai református missziológus is előadást tartott. A lelkipásztor neve nem ismeretlen a Kárpát-medencében: évek óta vezet tanítványképző kurzusokat lelkészeknek. Ennek a munkának a tapasztalatairól is volt szó a budapesti Salétrom utcai református templomban május 25-én.

Eredetileg a hat éve működő Te+Én Református Közösség adott volna helyet a könyvbemutatóval egybekötött missziológiai konferenciának, amelyet az érdeklődők nagy száma miatt végül a budapest-józsefvárosi gyülekezetben tartottak meg. A Salétrom utcából kisarjadt kezdeményezés a Magdolna negyedre fókuszálva épít református gyülekezetet cigány és nem cigány emberek között – derült ki Lakó István misszióvezető lelkipásztor beszámolójából.

Romantika és kálvinista ortodoxia
Az elmúlt években – megismerve a hírhedt nyolcadik kerületben élő emberek élettörténeteiből a negyed történelmét is – alapvetően változott meg a missziót végzők kezdetben romantikus hozzáállása saját munkájukhoz. A missziói terep tükröt tart a templomfalak között hirdetett evangéliumnak: ha hisszük, hogy Krisztus uralkodik, az átformálja személyes életünket, társadalmunkat, és másképp tekintünk a környezetünkben élőkre is. Többé már nem úgy, mint akik fölött állunk, hanem partnerként, akiktől tanulhatunk. Ugyanis a misszió nem kolonializáció, hanem gyümölcstermés, amelyből természetes módon fakad új élet. Isten arra hív, hogy az emberi életekben látsszon meg a teremtés helyreállítása: a megtért emberek pedig átformálják a környék gondolkodását. – Krisztus uralkodik, innen indul minden – hangsúlyozta Lakó István.

Megeleveníteni a nagy történetet
Craig G. Bartholomew és Michael W. Goheen A nagy történet című, magyarul 2018-ban megjelent könyvének célkitűzése megismertetni az olvasóval a Szentírás valódi természetét: a Biblia Isten története, a világ igaz története, amelyben Isten Jézus Krisztusban helyreállítja teremtett világát a bűnből. Akkor formál minket, ha megértjük: Isten minket is bekapcsol ebbe a teremtéstől az újjáteremtésig ívelő, nagy történetbe. Az Úr helyreállító munkája az ő népének tettein, szavain keresztül lesz nyilvánvalóvá. Isten népe útkereszteződésben élő nép: egyszerre vagyunk a bennünket felnevelő kultúra és Isten országa feszültségében. A keresztyén közösségek feladata a nagy történet ismeretében élni és cselekedni – hangzott el Dani Eszter missziói irodavezető könyvismertetőjében. Tom Wright megfogalmazásával élve kicsit úgy, mint azok a színészek, akiknek a Shakespeare-drámák kiváló ismerőiként olyan művet kell megeleveníteniük, amelynek egy része hiányzik – fűzte hozzá Galsi Árpád, a Kálvin Kiadó vezetője a szerző Keresztyén misszió ma című könyve kapcsán.

Missziológia és teológia kérdései
Michael W. Goheen 2019-ben a Kálvin Kiadónál megjelent kötetében „vállaltan elkötelezett evangelikál hozzáállással, ökumenikus távlatban gondolkodik, határozott, előremutató, útkereső, bátor szöveg” áll előttünk. A jól strukturált szakkönyvben azt hangsúlyozza: új missziói megközelítésre van szüksége a globális egyháznak a globális világban. A misszió attól új és mai, amitől új és mai a világunk. A misszió mindig kontextuális: az Igében gyökerezik, de a világot is figyelembe veszi. A kiadvány a teológia missziológiai és a missziológia teológiai kérdéseit elemzi.

Elkerülni a szinkretizmust
Vajon miért szükséges a missziológia fogalmáról gondolkodnunk? – vetődhet fel a kérdés. A könyv szerint többek között azért, mert el kell kerülnünk a szinkretizmus és az irrelevancia csapdáit, és világszerte foglalkozni kell a nyugati kultúrával, hiszen annak hatása mindenhová elér. A könyvbemutató után alkalom volt a missziológiáról is gondolkodni: a könyvismertetők után a Keresztyén misszió ma fordítója, Czövek Tamás kérdezte Michael W. Goheent, aki előadást is tartott „a nagy történetről”. Hangsúlyozta: a keresztyén hit nem hittételek összessége, hanem összefüggő történet. John Carroll ausztrál szociológus meglátása szerint a keresztyénség azért erőtlenedik a globális Északon, mert nem adja tovább ezt a történetet – ellentétben a globális Déllel, ahol – a kultúrájukba mélyen belegyökerezett történetmondó hagyományból táplálkozva – virágzanak a keresztyén közösségek.

Keresztyén mozielőzetes
Amit továbbadhatunk másoknak ebből a nagy történetből, az nem több, de nem is kevesebb, mint egy mozielőzetes, amely bepillantást kínál a hamarosan érkező filmbe: Isten országának, a helyreállított teremtésnek a színességét, jóságát vetítjük előre. Ezt tette Izráel népe is, akiknek a törvényei – ellentétben más népekéivel – a kiszolgáltatottakat, a sebzetteket védték. Ha megtartották volna azokat, a népek világossága lettek volna – ezért jött a Római Birodalom hatalmasaival megalkudott zsidók társadalmába Jézus Krisztus, aki szembefordult a bűnnel, és arra hív minket, hogy éljük a népek elé, amire annak idején Izráelt elhívta. A bűn a világban és az egyházban is egyre inkább jelen van, azonban az egyház hivatása az, hogy másképpen éljen. Legyünk azzal tisztában, mit gondolt el Isten az ember életéről, és éljünk úgy, igazságot és irgalmasságot cselekedve, hogy ezzel megmutassuk környezetünknek Isten országát. – Az egyház nem magáért, hanem Isten dicsőségének hirdetéséért él. Ezt újra fel kell fedezni – hangsúlyozta Goheen.

Isten munkatársai
Ilyen igazság és irgalmasság például a Te+Én munkája, vagy az a magyar füllel hallgatva egészen megrendítő szolgálat, amelyről Jim Delano Mullins phoenixi lelkipásztor, a Surge Hálózat vezetőségi tagja számolt be a konferencián. A város különféle felekezeteinek lelkészei együtt olvasták A nagy történet című könyvet, a meggyógyult bibliaértelmezésük pedig arra indította őket, hogy cselekedjenek az egész város javáért, így kapcsolódva be Isten helyreállító munkájába, egymásért küzdve, nem egymással versengve. Közösen létrehozott szervezetük, amely a városban élő árvák örökbeadását segíti, mára több mint ötezer gyermek szeméről törölte le a könnyet. Azt is megértették, hogy ki-ki megélheti az Úr rendteremtő munkáját a saját hivatásában, ha fegyelmezett pontossággal, Isten dicsőségére végzi az adminisztrációt. Az ember a gondoskodásban és a gyönyörködtetésben is lehet a Teremtő munkatársa, például, ha séfként egy-egy ízletes, tápláló és egészséges étel receptjét sikerül kidolgoznia.
 
Tanúság forró helyzetekben
A phoenixi keresztyén közösségek vezetői arra törekednek, hogy tagjaik végezzék azt a helyreállító munkát a világban, amelyre Isten egyen-egyenként elhívta őket. Az egyik legszélsőségesebb példa az volt erre a szolgálatra, amikor a város keresztyén hívei, tizenöt-húsz gyülekezetből mintegy háromszázan élő pajzsként álltak oda felfegyverzett motorosok és a mecsetbe igyekvő muszlim menekültek közé egy minden értelemben forró péntek délutánon. Imádkoztak a békéért, hűvös vizet kínáltak a fegyvereseknek és a muszlimoknak egyaránt. – Féltünk, de éreztük Isten közelségét – idézte fel Jim Delano Mullins. Azon az estén több agresszor is bocsánatot kért, és a muszlimoknak is másképp nyílt meg a fülük annak a Jézusnak a történetére, aki sebei árán váltotta meg az életünket.

„Egy misszionárius legyen veszélyben!”
A Kárpát-medencében 2015 óta zajlik a Phoenixben is működő Tanúim lesztek képzéssorozat, amelynek megélt eredményeiről is beszéltek lelkipásztorok a konferencián – jelesül arról, hogyan fogadta gyülekezetük annak gondolatát, hogy a Biblia egyetlen nagy történet, amelyet ők maguk is alakítanak, illetve hogyan változatta meg a megszerzett tudás az igehirdetéseiket. Mint mondták, volt, ahol furcsállták a hívek, hogy a Szentírás róluk is szól, és mi is alakítjuk a nagy történetet az életünkkel. Az igehirdetés nem ér véget az ámennel, hanem a templomfalakon kívüli, látható tettekre indít: ezek azok a gyümölcsök, amelyekből továbbáradhat az élet. Ahogy egyikük, Horváth Levente kolozsvári lelkipásztor fogalmazott: az igehirdetés talán pont a szószék biztonságot nyújtó erődítményét elhagyva kezdődik el. – A legtöbb igehirdetés beszélgetésből fakad. A pulpituson nem vagyunk veszélyben – márpedig egy misszionárius legyen veszélyben! – jelentette ki. A résztvevők úgy vélték, a prédikáció akkor valósul meg, amikor az igehirdető maga is bevonódik a nagy történetbe, kilépve a világ narratívájából. A teremtéstől az újrateremtésig tartó történetben másképp kezdenek látszani szorongató életkérdéseink is: mind Isten nagyságára mutatnak, aki az egész életünk ura. Az ő történetébe minden beleillik. Ahogy az egyik megszólaló megjegyezte: „hálásak lehetünk a posztmodern szekuláris világnak, hogy visszakényszerít minket a gyökereinkhez.”

BAGDÁN ZSUZSANNA
FOTÓ: FÜLE TAMÁS/PAROKIA.HU

Megjelent a Reformátusok Lapja 2019. június 16-ai számában.

A cím Michael W. Goheen Keresztyén misszió ma című kötetének egyik legizgalmasabb idézetére utal, amelyet Luther Mártonnak tulajdonít a szerző: „Az evangélium olyan, mint a ketrecbe zárt oroszlán: nem megvédeni kell, csak szabadon engedni.” Valójában ez lenne a misszió lényege – az evangélium kommunikálása. Ahogyan a kanadai missziológus, református lelkipásztor fogalmaz: „Az egész egyház az egész evangéliumot az egész világon az egész embernek viszi.”

A szerző éveken át gyülekezetplántáló lelkészként szolgált, jelenleg missziológiát oktat, 2015 óta hazánkban is többször tartott előadást lelkipásztori továbbképzéseken. Több mint négyszáz oldalas könyve korunk missziói paradigmaváltásába, a korszerű missziológiába kínál alapos bevezetést.

Michael W. Goheen az ekkléziológiába (egyháztanba) gyökerezteti a missziót: a missziónak egyházinak, az egyháznak pedig misszióinak kell lennie. A misszió nem az egyház egyik szolgálati ága, hanem lényegi identitása, létjogosultságának alapja. Korunkban elkerülhetetlen a misszió biblikus újraértelmezése, mivel a nyugati kultúrában tektonikus változások mennek végbe. Philip Jenkins professzor szerint „a nyugati keresztyénség kora saját szemünk előtt múlt el, és ma a déli keresztyénség napja pirkad”. Mindezt statisztikai adatok is alátámasztják: az európai kereszténység napjainkra már csupán tizenöt (!) százaléka a világkereszténységnek.

A könyv kiemelkedő értéke az első rész bibliai, teológiai alapozása. A szerző látása szerint „maga az egész Biblia missziói jelenség”. Valójában egyetlen történet, sajátos kifejezéssel: „metanarratíva, közigazság”, amely Istennek a teremtést helyreállító, az embert megváltó munkájáról szól. Ennek érdekében választja ki Isten Izraelt, küldi el Jézust, majd pedig az egyházat a pünkösdi Lélek erejével, hogy napjainkban is részt vállalhassunk a Szentháromság missziójában.

Ugyanakkor elkerülhetetlen a misszió történetének az újraértékelése. Ebben az összefüggésben szellemes afrikai bölcsességet idéz a könyv: amíg az oroszlánoknak nincs saját történészük, addig minden vadászkaland pozitív hőse a vadász lesz…

Goheen munkájának második része közel száz oldalon igyekszik átfogó, reális képet adni időben és térben a misszió történetéről és jelenéről. A harmadik rész hat fejezetben bontja ki korunk legsürgetőbb missziói kihívásait, feladatait. Ezeket érdemes pontokba szedve, néhány jellemző gondolattal együtt felidézni.

Holisztikus misszió: tanúskodás élettel, szóval és tettel. Ezen belüli izgalmas témák: a hiteles evangélizáció – irgalom és igazságosság kérdése – a hívők társadalmi szerepvállalása. A szerző nem kerüli meg az úgynevezett evangelikál és ökumenikus szemlélet, illetve gyakorlat kritikus elemzését és összehasonlítását.

A hűséges kontextualizáció: egyház, evangélium és kultúra. Itt sem marad el az etnocentrizmus, a relativizmus, a szinkretizmus biblikus értékelése. Bemutatja és elemzi a szerző a legjellemzőbb kontextualizációs modelleket, majd felvázolja a biblikus, hiteles kontextualizáció lehetőségének néhány fontos elemét.

A nyugati kultúra missziológiája felé. Ezen a területen is sürgető a megújulás. Goheen diagnózisa szerint „a keresztény kultúra mítosza továbbra is kényelmessé teszi a nyugati egyházat… Az evangélium nem olyan üzenet, amit besuvaszthatunk az élet parányi vallásos magánszférájába… Az evangélium megköveteli, hogy egész életünket üzenetének rendeljük alá.”

Missziói találkozás a világvallásokkal. A globalizáció és a migráció miatt igencsak aktuális és kényes kérdésekkel szembesít ez a fejezet. A szerző hangsúlyozza: „Az egyház többé nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja a többi vallást, vagy gyámkodóan lépjen fel velük szemben, ahogy a múltban tette.” Ugyanakkor kritikusan vizsgálja a pluralizmust, rámutatva, hogy az csupán egy újabb álláspont az igazságról a többi mellett. Goheen vallja, hogy „az evangélium igazságához való ragaszkodás nem az evangéliumon kívüli kijelentés tagadását jelenti, hanem azt, hogy az igazság legteljesebben Jézusban jelentetett ki”.

Városi misszió: meghódítandó terület. A szerző leszögezi: „Városi jövőnek nézünk elébe, és ez a jövő gyorsan jelenné lesz, akár tetszik, akár nem.” Ezért fontos, hogy felkészüljünk az urbanizáció missziói kihívásaira és esélyeire, hiszen egyre több embert csak a városokban érhetünk el az evangéliummal.

Missziói munka: tanúskodás az evangéliumról új területeken. Az utolsó fejezet hangsúlyozza, hogy a missziók kora nem járt le, csupán új utakat kell keresnünk, komolyan véve a Szentírás vezetését és a világ szükségét. „Fontos a helyi gyülekezet újrafelfedezése a misszió területén…”

Többek között ezért merem ajánlani ezt az igényes teológiai munkát nemcsak lelkészeknek, hanem minden felelősen gondolkozó, „nagykorú” gyülekezeti tagnak is.

Gáncs Péter

Megjelent az Evangélikus Élet magazin 2019. november 3–10-diki (84. évfolyam 43–44.) számában.

Michael W. Goheen
Keresztyén misszió ma
Kálvin Kiadó
Budapest, 2019

Aki a XXI. századi keresztyén világegyház missziói kérdéseivel szeretne megismerkedni, annak Michael W. Goheen Keresztyén misszió ma című könyvét szeretném figyelmébe ajánlani. A missziológia irodalma mára igen gazdag – ezt a lábjegyzetek és idézetek sokasága is bizonyítja –, ez a könyv azonban azzal vonja magára a figyelmet, hogy nemcsak átfogó ismeretet szerezhetünk, a kevésbé tájékozottak számára is érthető, továbbgondolásra alkalmas. Ennek oka abban keresendő, hogy a szerző szándéka az volt – tanulva D. Bosch Paradigmaváltások a misszió teológiájában című terjedelmes munkájából –, hogy mindenki számára érthető, követhető tankönyvet adjon közre.

Könyve három nagy egységre tagolódik. Az első a bibliai és teológiai szempontokat vizsgálja, a második a missziót meghatározó korszakokkal, paradigmákkal, valamint a világegyház mai állapotával foglalkozik, a harmadik pedig korunk missziói kérdéseire keresi a választ.

Mindjárt a bevezetés elején egy figyelmeztető fölismerést fogalmaz meg: „…a misszió hagyományos értelmezése mára elégtelenné vált. (…) Azt akarom hangsúlyozni, hogy a XX-XXI. század drámai változásai miatt a misszió hagyományos paradigmáját nem lehet a mi korunkra alkalmazni”. Mint egyetemi tanár tisztában van azzal, hogy a paradigmaváltás elengedhetetlen alapja az a fölismerés, hogy a változás okainak feltárása nélkül nincs megoldás, és ennek megfelelően figyelembe kell venni azokat a globális tényezőket, amelyek a missziót megfelelő kontextusba helyezik. A változás okai közé sorolja a gyarmatosítás összeomlását, a globalizációt, urbanizációt, a népességnövekedést, a nyugati kultúrát alapjaiban megrázó változásokat, valamint az információs társadalom kialakulását. Éppen ezért rendkívül fontos, „hogy a különböző kulturális kontextusokban élő egyházakat annak fényében elemezzük, hogy milyen missziói kérdésekkel szembesülnek”.

Ahhoz, hogy a misszió tekintetében helyes bibliai ismeretekkel rendelkezzünk, föl kell tenni a kérdést: „Hogyan vizsgáljuk a missziót a Bibliában?”. Boschra visszautalva kiemeli, hogy a missziót nem kiragadott igeversekkel (Mt 28,19), sokkal inkább a Szentírás egészével, központi üzenetével kell egybevetni. Hangsúlyozza, hogy „a Biblia narratív feljegyzés Isten missziójáról, amelyet népében, illetve népe által végez a világért”. Mindehhez azonban missziói hermeneutikára van szükség, vagyis a misszió a hermeneutikai kulcs. Itt azonban túl kell lépni a missio Dei hagyományos értelmezésén, amely a küldésre összpontosít és Isten hosszútávú céljára, a helyreállításra kell figyelni. E cél megvalósításának útja: Izráel, Jézus, egyház. E három közül természetesen Jézus van középpontban, s az összegyűjtés eszkatológikus korszaka általa veszi kezdetét: „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa” (Mk 1,15a). A csúcspontot Jézus kereszthalála és a halálból történő feltámadása jelenti. Hangsúlyozza, hogy mindkettőnek kozmikus és egyetemes hatása van. A kereszt a nemzetek üdvözítését valósítja meg, míg a feltámadás a kozmosz megújításának kezdete. (...)

A teljes cikk a CONFESSIO online folyóirat 2023.1. számának Könyvszemle rovatában olvasható.