Tömegjelenséggé vált a szinglilét (nem kívánatos a pár, mert netán zavaró lesz a szuszogása…), akárcsak a laza „összecuccolás”. Ami mindenképpen bizonytalan helyzet (még ha esetleg nem is úgy képzelik), s ma már próbaházasságnak se nevezik, mint még egy-két évtizede. Egyébként az is fából vaskarika volt, mert a benne élők pont azt nem tudták kipróbálni, amit szerettek volna. Carl Gustav Jung erre így mutatott rá: „Már maga az a tény, hogy valaki próbaként köt házasságot, azt jelenti, hogy az illető tartózkodó álláspontra helyezkedik, be akarja biztosítani magát, hogy meg ne égesse az ujját, semmit se kockáztasson. Ezzel azonban a leghatásosabban lehetetlenné teszi azt, hogy igazi tapasztalatra tegyen szert. Nem lehet megismerni tapasztalati érvénnyel a sarki jég borzalmait útleírásokból, mint ahogy nem lehet a Himaláját sem megmászni a moziban.”

Szarka Miklós pár- és családterapeuta könyve azoknak a – környezetükért és gyülekezetükért felelősséget érző – lelkipásztoroknak és segítőknek íródott, akik szeretnék felvenni a harcot a rendkívüli módon eltorzult, a biblikusnak mondhatótól fényévekre levő, rohamtempóban terjedő gondolkodásmóddal, amely csupán „papírt” lát a házasságban (illetve annak ad hangot, hogy nincs rá szüksége). Hasznos ismereteket közvetít azok számára, akik a komolyan vett jegyesoktatás során szeretnék a majdani válsághelyzetek megelőzésére vagy fogadására felkészíteni a „mégis” házasulandókat.

A. Kis Béla